Arra még nem tértem ki, hogyan is jött el újra derült égből villámcsapásként a képregényszeretet.
Azt már írtam a beköszönőben, hogy gyerekként mennyire oda voltam értük, de sajnos (most ezt mondom, de nyilván ennek is így kellett lennie) egy jó időre megfeledkeztem erről a hobbimról. Valószínűleg más dolgok kerültek előtérbe, ezt pedig úgy gondoltam, hogy kinőttem már. Most már rájöttem, hogy abban az esetben, ha ez igazi szeretet volt, akkor nem nőhető ki...
Történt pár éve, hogy elkezdtem nézni a The Big Bang Theory sorozatot. Aki esetleg nem ismeri, ez egy elég geek társaságról szól, akik sok egyéb mellett képregényrajongók is. Teltek múltak a részek, az évek, és az én kedvem is egyre inkább megjött újra a dologhoz. Ráadásul rengetegszer emlegettek egy Green Lantern nevű szuperhőst, akit akkor még, ellentétben a Metropolitan ruhatárosával, csak hallomásból ismertem, és egy egyszerű mondatban össze lehetett volna foglalni róla minden tudásomat (ami valószínűleg pontatlan lett volna).
Úgy gondoltam meg kellene ismerkednem ezzel karakterrel, így elkezdtem utánaolvasni, majd magukkal a képregényekkel is megbarátkozni. Itt jött az első noob csodálkozás: "Ha ez itt az első szám, amit olvasok, miért beszélnek róla folyton úgy, mintha már lett volna, és a sorozatban is fura, hogy úgy emlegetik, mintha egy nagy történelemmel rendelkező figura lenne, közben az első szám 2005-ös?" Hát utánaolvastam még egy kicsit, és megtudtam, hogy ez már a negyedik sorozat (azóta már az ötödik megy), és az első bizony már a 40-es években indult.
Ezt követően belevetettem magam a Zöld Lámpás életműbe, és azóta valószínűleg ő az a karakter, akinek leginkább tisztában vagyok a történetével, lesz is majd írás mindenféleképpen róla. A Blackest Night az egyik legnagyobb kedvencem talán mindent összevéve. Ezért nagy csalódás most annyira Geoff Johns Justice League-je, és még a mostani Green Lantern-t sem tudom hova tenni.
Visszatérve a témához, Green Lantern-t követte a többi, és egyszer csak arra eszméltem (a feleségemmel együtt), hogy ismét kisgyerekként rajongok ezekért a szereplőkért és történetekért, és minden információt próbálok magamba szívni. És sajnos megjelent a legnagyobb "probléma" is: a gyűjtés. A gyűjtőszenvedélyem eddig is megvolt, de az eddigi játék, film és könyv felhalmozás, most kicsúcsosodott egy soha véget nem érő, elapaszthatatlan szenvedéllyel. Azért igyekszem kordában tartani. Most például azt igértem meg magamnak, hogy a normál, havi előfizetések mellett, április végéig nem lesz egyéb rendelés. Pocokné beérné március végével is...
