Már tegnap szerettem volna írni ezzel kapcsolatban, de máshogy alakult a nap.
Éjféli IMAX vetítésen megnéztük a filmet, és nekem Marvel filmek terén vitte a pálmát. Egyszerűen ilyennek kell lennie egy képregényfilmnek.
Joss Whedon nagyon jó választás volt a rendezői székbe (és a forgatókönyvre is), és persze nem feltétlenül a filmes/tévés eredményei miatt. Ő tudja, hogyan kell egy szuperhőscsapattal bánni, ezt megmutatta, amikor jó pár számon keresztül egyengette az Astonishing X-Men képregény útját. Annak a sorozatnak egy kiemelkedő korszaka volt ez, és ez idő alatt megtanulhatta (vagy megmutathatta, hogy tudja), hogyan kell bánni a primadonnákkal. Pocoknéval beszélgettünk már régen, a film bejelentése táján, hogy mik a félelmeink. A túl sok karakter a film és a sztori rovására fog menni. Itt is be kell azért mutatni az új nézőknek a szereplőket, ez rengeteg időt elvesz, míg a történet nem halad, majd később egyszerűen elnyomják egymást a nagy nevek.
Hát szerencsére nem ez történt. Az eredettörténeteket nagyvonalúan egy-két elejtett mondattal elintézték. Elvégre tessék megnézni a többi filmet is, meg persze ki az, aki ne tudná mi/ki az a Hulk? A nagy nevek pedig tökéletesen segítették egymást, bejátszottak egymás alá, ahogy azt tenni kell. Egyik szereplő esetén sem lehetett azt érezni, hogy elvinné a filmet, mindenkinek megvolt a maga szerepe, ami fontos volt a történet alakulásában, vagy éppen a végkifejletben. Nekem mondjuk a kedvencem Hulk volt a filmben, akihez Mark Ruffalo tökéletes választás volt. Annak idején Eric Bana sem volt rossz, de Ruffalo sokkal meggyőzőbb volt Bannerként. Remek volt, ahogy nőtt a feszültség, és mindenki azt várta, hogy mikor változik már át végre, és amikor ez megtörtént, az egyáltalán nem a feelgood képregényhangulat volt, hanem kifejezetten félelmetes. Később persze elmozdult inkább a humoros felé a karakter, ahogy már megszoktuk, hogy tombol a zöld szörnyeteg.
Szóval Hulk a kedvenc, de ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem voltak ugyanolyan magas szinvonalúan kidolgozva. Még a számomra az Iron Man 2-ben teljesen érdektelen Black Widow is szimpatikusabb lett, a többiek pedig hozták a megszokott formájukat, de valahogy sokkal nagyobb fordulatszámon. Amit pedig Tony Stark véghez visz a film végén az olyan monumentális, hogy az ember elmorzsol egy könnycseppet.
Azon kevesek (?) közé tartozom, akiknek tetszett a Thor film is, de Loki karaktere nekem nem volt elég súlyos abban a filmben. Hát itt meglepődtem. Thor tesója valami hihetetlenül gonosz volt, Tom Hiddleston nagyon meggyőzően játszotta a rossz karaktert. Az akciók tökéletesek voltak, a 3D-s megoldások nem voltak tolakodók, de szerintem mégis adtak pluszt a filmhez (bár ezt majd meglátjuk az első normál végignézés után), sok humor volt a fimben, ugyanakkor a dráma is hihető volt és soha nem unalmas. Az egyetlen kidolgozatlan és pótolható (vagy inkább semmilyen) karakter, a How I met your mother Robinját alakító Cobie Smulders ügynöke volt, de ez nem baj, egy volt a többi ide-oda rohangáló, számomra névtelen S.H.I.E.L.D. ügynökből, csak őt többször mutatták.
Remélem nem kell sokat várni a következő részre, hogy a vége főcím közben meglebegtetett ellenféllel felvehessék a harcot hőseink.
![0[1].jpg](https://m.blog.hu/ma/marvels/image/0%5B1%5D.jpg)
