Hallottam már sokat a Severed című sorozatról, mindig azzal kapcsolatban, hogy ezt bizony a magyar Futaki Attila rajzolta. Mindig jó érzés az ilyesmi, de az az igazság, hogy csak ezért még nem éreztem azt, hogy el is kell olvassam, a sztoriról pedig nem tudtam semmit. Később, már nem is emlékszem, hogy mi kapcsán, de belefutottam az információba, hogy az írója a minisorozatnak Scott Snyder. Róla már írtam többször, imádom a munkáit, legyen az korábbi Batman, újabb Batman, American Vampire vagy Swamp Thing. Így rögtön meg is jött a kedvem az olvasáshoz. 

Az első részt elolvasva, nagyon pozitív volt a véleményem. A történet rendkívül izgalmasnak tűnt, nagyon tetszett, ahogy a múlt század eleji Amerika hangulatát sikerült megteremteni.

A sztoriról röviden annyit, hogy egy fiú, aki rájön, hogy nem a vér szerinti szülei nevelik, levelezni kezd az apjával, aki utazó zenészként tengeti életét. A fiúnak megtetszik ez az élet, és persze főként találkozni szeretne az édesapjával, ezért elszökik otthonról. Persze mindeközben egy titokzatos gyilkos gyerekeket öldököl, a két szál pedig magától értetődően összetalálkozik. Ezzel sokat amúgy nem árultam el, az első részből ezek mind kiderülnek, kivéve a szálak összefutását, de azt gondolom, hogy ez elég egyértelmű.

Az egésszel sajnos az a gond, hogy teljesen középszerűvé válik a kezdeti indítás után. A történet sablonos, minden fordulatot előre tudni lehet, semmi meglepetés nem éri az olvasót. Persze nem is kell folyamatosan meglepődni, de ennél a történetnél valahogy vártam, hogy odab…..on.  Az érzésem végig az volt, hogy haladunk valami nagyon durva végkifejlet felé, de ez végül számomra teljesen elmaradt. Nem azt mondom, hogy nem voltak benne sokkoló dolgok, de ezeket előre lehetett látni, és semmi kiemelkedőt nem nyújtottak, sem érzelmek, sem izgalom terén.

A történet mellett a grafikai megoldás sem tetszett igazán. Nekem ez túlságosan tankönyv szagú és elavult képi világ volt. Az egész olyan érzést keltett bennem, mintha gyerekkorom (80-as évek) magyar képregényeit bújnám. Amik egyébként nagyon jók, de nekem sehogy nem jött össze a kettő. A történet a múlt század elején játszódik, tehát ha az volt a cél, hogy emiatt legyen régimódi a megjelenítés, azt megértem, de szerintem mellélőttek, mert ahhoz nem volt elég régies, de valahogy egy mai, modern képregénynek sem felelt meg, ezektől már mást vár el az ember. Persze lehet, hogy az egész szándékot félreértelmezem, és egyszerűen csak ilyen Attila stílusa, de valahogy nekem nem jött be.

Amúgy ajánlom azért egy elolvasásra, mert nem rossz, de sajnos nem is túl jó. Futaki Attila ide, Scott Snyder oda. Volt jobb...